Nyaralás!!!

Sajnos most nem tudok frisselni:( Mert nyaralni megyek két hétre. Szal két hétig nem lesz friss. De amint magjövök utánna dupla friss:)

1. Fejezet: Az álom

- Végre hazaértünk - sóhajtottam fel fáradtan. Kikerestem a kulcsaimat és kinyitottam a közösen bérelt lakásunk ajtaját, s megpróbáltam a szatyrokkal együtt belépni, de csak két fordulóval sikerült, ugyanis az egész plázát bejártuk, ami úgy harminc boltot jelent.

- Nem is volt olyan sok. Alig pár boltba mentünk be!

- Ha egy egész évre vásárolunk be nem sok, de úgy volt, hogy csak egy ruhát veszünk cipővel együtt - nyafogtam tovább.

- Ha azt mondom, felfrissítjük a ruhatárunkat, el sem jössz - ebben tényleg igaza volt. A felfrissítés címszó alatt azt értette, hogy legalább minden második boltot kifoszt.

- De minek kellett ennyit vennünk? Így is nagyon sok ruhánk van. Ez be se fog férni a szekrénybe - pillantottam a mellettünk lévő több mint negyven szatyorra. Nem tudom, hogy tudta ezt mind belepasszírozni a csomagtartóba.

- Ez egyáltalán nem sok és mégis csak kettőnké, szóval ne akadékoskodj már túlélted, nem? Most menjünk aludni! Holnap tanítás és nem akarok elkésni. Holnap jönnek az új diákok. Képzeld, négyen vannak, és két párt alkotnak. A szüleik is csak alig huszonöt évesek. Nem fura? –Igen, Clara volt a társaságok szeme és füle, mindenkiről tudott mindent velem ellentétben, aki mindenről utoljára értesült.

- Miért lenne fura te mondtad, hogy örökbe fogadták őket. Jó éjszakát! - adtam meg magam.

- Igazad van. Ez kiment a fejemből. Neked is jó éjszakát!
Bementem a szobámba, felkaptam a pizsamámat és elmentem zuhanyozni.
A vizet a legmelegebbre állítottam, nem érdekelt, hogy égeti a bőrömet, de legalább éreztem, hogy ellazulnak az izmaim.

Többet nem megyek Clara-val vásárolni. Majd azt mondom menjen Josh-sal - Döntöttem el. - De úgy is elrángat. Nem tudok ellenállni azoknak a boci szemeknek, s ezt pedig ki is használja.
Az ilyet büntetni kéne - Sóhajtottam fel. – Mindegy, én ezt szeretem benne.
Elzártam a vizet és gyorsan megtörülköztem.
Csak most látom, az egész bőröm vörös.

Felvettem a pizsamámat, amit Clara-tól kaptam és ragaszkodott hozzá viseljem ezt, bár inkább nézett ki sztriptíztáncosnő ruhának, mint alvónak. Megmostam a fogam és már mentem is a szobámba.

Lefeküdtem, de nem aludtam el rögtön, ahogy azt gondoltam, pedig hulla fáradt voltam, mint minden vásárlás után, de mire számítson az, akinek boltkóros a legjobb barátnője. Még sokáig csak forgolódtam az ágyamba, de egy idő után mégis elnyomhatott az álom.

Sötét, mindenhol sötét van. Vacogok, mert hideg van.
Csak azt tudtam kivenni, hogy egy sötét utcában vagyok, látszólag egyedül. Valami rossz érzés kerített hatalmába.
Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban dobog, majd kitöri a bordáimat. Legszívesebben sikítottam volna és egy hang egyre csak azt kiabálta a fejemben: Fuss! Menekülj! Elkezdtem futni, bár azt sem láttam merre. A hang a fejemben egyre hangosabban kántálta, hogy veszélybe vagyok és én hallgattam rá .
Hirtelen egy hideg kéz elkapta a csuklómat és erősen a falnak nyomott. Egész testével rám nehezedett. A csendben csak a lihegésemet lehetett hallani, nem mertem felnézni, emiatt durván megfogta az államat és kényszerített, hogy rá nézzek. Szembe találtam magamat egy vörös szempárral, amiben ragadozói fény csillant.
Egy pillanatig nem tudtam megszólalni, mert megbénított a félelem.

- Mit akar tőlem?- kérdeztem akadozva és a végére már elcsuklott a hangom.

-Ó csak egy valamit, de azt nagyon. Mért nem játszunk előtte egy kicsit? Én élvezném te kevésbé – elengedett. Először fel sem fogtam mit csinál. Amikor észbe kaptam, rögtön elkezdtem kiabálni.

- Engedjen el! Segítség! - és megint elkapott.

- Én még nem akartalak megölni. Kellett neked elrontani a szórakozásomat - oldalra fordította a fejemet és arcával elkezdett közeledni a nyakam felé…

Arra ébredtem, hogy verejtékben úszok. Alig kaptam levegőt és borzasztóan éreztem magam. Egy kicsivel sem éreztem magam kipihentebbnek, mint amikor lefeküdtem. Furcsa egy álom volt. Piros szemek.
Huh, ha valaki ezt meg tudná, beutalna az első elmegyógyintézetbe.
Szerencsére Clara nem ébredt fel. Furcsán venné ki magát, hogy itt lihegek, mintha maratont futottam volna.
Az órára pillantottam. 4:00, akkor már nem fekszem vissza. Gyorsan összeszedtem a cuccomat és bementem a fürdőbe.
Nagy erőfeszítést kellett tennem, hogy bele merjek nézni a tükörbe. Úgy néztem ki, ahogyan éreztem magam. Az arcom nyúzott, a szemem alatt karikák.
A zuhanyzástól felfrissültem és kicsit jobban néztem ki.
Bementem a szobámba és láttam, hogy Clara már kikészítette a ruhámat. Már épp raktam volna el, mikor észrevettem egy cetlit.


„Ne próbálj ellenkezni, mert te is tudod, én is tudom, hogy úgy is meggyőzlek.”
Clara

Fogamat csikorgattam, összegyűrtem a cetlit és kidobtam.
Csak ekkor néztem meg milyen ruhák ezek.
Egy lila pántnélküli top és egy fekete feszülős csőgatya és egy legalább tíz centis magas sarkú. Igaz, hogy megváltozott a stílusom mióta elköltöztem Forksból, de ilyet önszántamból soha sem vennék fel.
Tudom, hogy az ellenkezés csak időpazarlás, úgyhogy gyorsan fölvettem őket. Megfésülködtem és felvittem egy kis sminket.
Általában nem szoktam sminkelni most muszáj eltüntetnem a karikákat a szemem alól.
Mire kiértem a szobámból Clara már a reggelijét ette.

- Tudtam, hogy jól fog állni - morfondírozott.

- Azért hagyhattál volna választást - mérgelődtem. Csináltam magamnak egy kávét más úgysem ment volna le a torkomon.

- Nem lesz ez kevés?- vonta fel szemöldökét
.
- Nem vagyok éhes.
- Jó, akkor induljunk - már fogta is a cuccát én is fölkaptam a táskám és indultunk is. Nem laktunk messze az egyetemtől ezért hamar átértünk. Ma írunk modern építészetből, ezért felmondtam magamban az anyagot, amikor neki ütköztem valami keménynek. Mikor felnéztem egy arany szempárral találtam magam szembe.

Prológus

A nevem Isabella Marie Swan 19 éves vagyok és a New Yorki egyetemre járok építész szakra ,Forksból költöztem ide az esős kisvárosból.
Egy ideig szokatlan volt kisváros után egy ilyen nagy ,

de már megszoktam.
A legjobb barátnőm Clara izgága kis energia bomba akivel szinte elválaszthatatlanok vagyunk ő tanított meg öltözködni is.
A barátja Josh nagyon kedves és igazán megérdemlik egymást.
Rólam csak annyit ,hogy még sosem voltam igazán szerelmes szóval
várok az igazira bár sok fiú bepróbálkozott nálam semelyik iránt nem éreztem többet mint barátságot egedül vagyok ,de jól meg vagyok így is.
Mostanában valamitől ideges vagyok éjszakánként nem todok aludni emiatt az egyetemen is romlott a teljesítményem.
Ne nézzetek őrültnek ,de olyan érzésem van mintha valaki vagy valami állandóan figyelne.
-Bella mikor jössz már?- hallom Clara ideges hangját szinte láttam ahogy toporzékol dühében.- Bezárnak a boltok!!- igen vásárolni megyek méghozzá önszántamból pár éve még el se tudtam volna képzelni ,hogy beteszem a lábam egy plázába ,de most?!
-Megyek.- adtam meg magam.- Nekem miért is kell mennem?
-Mert szombaton te is jössz velünk bulizni és oda nem mehetsz farmerbe meg pólóba-jött az epés válasz.-És különben is szeretsz velem vásárolni!!-állította határozottan.

-Persze "annyira szeretek" vásárolni!!-morogtam az orrom alatt.
-Amúgy hallodtad hogy holnap új diákok jönnek az évfolyamra??
-Még nem és kik?
-Úgy hívják őket ,hogy Cullenék…